Babanapló

Babanapló

menü

Egyeztessen időpontot az alábbi telefonszámon:

+36 20 257 57 78
menü

Babamasszázs

 
Mély, valódi találkozás az anya és a baba között. A szeretet kifejeződése érintés, simogatás, ringatás útján. A csecsemő biztonságérzetének mélyítése, érzékszerveinek fejlesztése. Kisbaba masszázs foglalkozásunkon megtanítjuk Önnek, hogy hogyan masszírozza kisbabáját. A kisbaba masszázs szakértője Fekete Katalin.
 
 

 

MELYEK A BABAMASSZÁZS JÓTÉKONY HATÁSAI?

  • erősíti és rugalmasabbá teszi csecsemője bőrét és izomzatát
  • segíti saját testrészeinek megismerését, testképe kialakulását
  • mozgáskoordinációja és érzékszerveinek fejlődését
  • idegrendszere érését, a gyorsabb ütemű testi fejlő
  • éjjelenkénti nyugodtabb, mélyebb alvását
  • serkenti immunrendszere működését
  • légzése, keringése, emésztése működését
  • enyhíti hasfájását

HOGYAN TÖRTÉNIK A CSÖPP KIS BABA MASSZÁZSA?

Természetesen nagyon óvatosan és finoman, de már újszülött kortól, napi rendszerességgel, nagyon óvatosan végezzük. Finom lágy simításokkal, lassan, fokozatosan emelve az időt 2-5 percről maximum 15-20 percre. Mindig meleg helyen, barátságos környezetben, nyugodtan, a babára hangolódva, figyelve minden reakcióját végezzük a masszázst. Babaolajat, vagy hidegen sajtolt illatmentes természetes növényi olajokat használjunk. Tegyünk a baba alá törölköző, vízhatlan pelenka alátétet, legyen a kezünk ügyében egy puha törölköző, ha szükséges a betakarás, olaj a masszázshoz, a ruhája, tiszta pelenka

MIKOR NE MASSZÍROZZUK A BABÁT?

  • ha feszültek, rosszkedvűek vagyunk
  • közvetlenül evés után, vagy ha éhes a baba
  • erőteljesen, folyamatos sír, vagy ha közben elalszik
  • lázas, beteg állapotban
  • orvosi tiltás esetén
  • bőrsérülés, gyulladt, fertőző bőrbetegség vagy sebészeti beavatkozást követően

    Az érintés, mint szükséglet

    A taktilis ingerlés létfontosságú szerepét már az evolúció során korábban megjelenő emlősöknél is ki lehet mutatni (Ranschburg, 1998). Az emberek csoportviselkedésében a primáta örökség döntő befolyással bír. A primáták igénylik társaik közelségét; a testi kontaktust is, a kölykök az anyai ölelést, a felnőtt egyedek a kurkászást (Csőnyi, 1999). A majomkölykök anyjuk bundájába kapaszkodva töltik első hónapjaikat. A szorításnak erősnek kell lennie, különben a fák között végzett nyaktörő mutatványok közben leesnének. A kölykök már születéskor rendelkeznek ezt lehetővé tevő reflexekkel, amelyek minden majomfajnál megtalálhatóak. Ugyan az embernek rég nincs szüksége a megkapaszkodásra, és nincs is bunda, amibe fogódzkodni lehetne, mégis találkozhatunk e reflexek maradványaival: a fogó- és a Moro-reflexszel (Hennann, 1984). Amikor az anyától elkülönítve, testi kontaktustól megfosztva saját ketrecben neveltek majmokat, jellegzetes érzelmi zavarokat figyelhettek meg: sztereotip mozgásokat, kényszereket, autoagressziót, kapcsolatteremtési képtelenséget, nem megfelelő szexuális és anyai viselkedést. Ezzel szemben a vadon született és csak később ketrecbe került állatok szexuális és társas viselkedése normálisnak mutatkozott. A testi kontaktust valamelyest pótló „szőranya" jelenléte enyhítette a tüneteket (Harlow-Harlow, 1988). A primátákra - és az emberekre is - hedonisztikus csoportszerkezet jellemző, a csoporttagok között gyakoriak az érintések. A testi kontaktusnak szociális üzenete van, a kapcsolatok ápolására szolgál. Szerepe lehet megnyugtatáskor, üdvözléskor, békítéskor, engeszteléskor, béküléskor, kéréskor és engedélyadáskor (Csőnyi, 1994, 1999). A majmok között gyakori kurkászásnak (amelynek emberi analógiája is megtalálható) az élősködőktől való megszabaduláson kívül kapcsolatápoló funkciója is van (Morris, 1989).
    Az embernél is különösen fontos a testi kontaktus egészen a születés percétől. (Tulajdonképpen az intrauterin életben is jelen van már.) Koraszülöttek másfélszer gyorsabban növekedtek, ha napi háromszor pár percig simogatták a hátukat, karjukat. A taktilis inger hat az agyi endorfinok termelődésére (Eib-Eibesfeld, idézi Csőnyi, 1999). A csecsemők megnyugtatásának módszerei többségükben testi kontaktuson alapulnak. A ringatás, ölelés, gügyögés a prenatális körülményekre emlékeztetik a csecsemőket. Törzsi társadalmakban a testen hordozzák a kicsiket, ahol nyugodtan alszanak. A kenguru, amiben néhány anya (és apa) hordja gyermekét nálunk, ezt a szokást hivatott visszaállítani. Amikor a babát meleg anyagokba tekerik, bepólyázzák, egyenletesebbé válik a légzése, lassul a pulzusa, kevesebbet sír, többet alszik. A szabadon hagyott csecsemő többet mozoghat, de nyugtalanabb, ingerültebb. (Desmond, 1996) A szoptatást sem csak az anyatejben található védőanyagok miatt ajánlják az anyáknak, hanem hogy átéljék az ilyenkor létrejövő bensőséges kapcsolatot, amely mindkét félre pozitív hatást gyakorol (Buda, 1978). Alaptalanok az arra vonatkozó aggályok, hogy a gyerek el fog romlani, ha sokat dédelgetik.A katonásan nevelt gyerekek frusztrálttá, agresszívvé válnak, és valószínűbb, hogy szexuális zavar fog keletkezni náluk. Sok összehasonlító vizsgálatban kimutatták, hogy a szeretetteljes, sok testi kontaktust alkalmazó gyermeknevelés összefügg a felnőttkori agresszió alacsony szintjével, a kapcsolatok emberségességével, a nők megbecsülésével, és hiánya ezek ellenkezőjével (Prescott, idézi Csányi, 1999). A testi kontaktus nélkülözése csecsemőkorban visszafordíthatatlan következményekkel járhat. A hospitalizáció jelenségének kutatása arra mutatott rá, hogy az intézeti gyerekek a megfelelő étkezés és higiénia ellenére kevésbé fejlődtek, mint jóval rosszabb tárgyi feltételek között, de anyjukkal nevelkedő társaik. A különbségek az értelmi képességek és a beszéd mellett az érzelmi életben mutatkoztak meg. A személyes kapcsolat hiánya magas halálozási arányhoz, érzelmi közönyhöz, sokszor értelmi fogyatékossághoz vezetett. Az ok abban keresendő, hogy intézeti ellátáskor a gondozó személye állandóan változik, így nem alakulhat ki kötődés, ezenkívül egy gondozóra túl sok gyerek jut, így minimális ideig törődik egy csecsemővel, s nincs biztosítva a szükséges testi kontaktus (Mérei-Binét, 1997). Az intézetben felnövő gyerekek közül azok nem mutatnak nagy károsodást, akik egyéves kor után kerültek oda, így már rendelkeztek kapcsolattal (Pringle-Bossio, idézi Ranschburg, 1984). Akik pedig születéstől fogva intézetben élnek, akkor esélyesek normálisabb személyiségfejlődésre, ha hároméves koruk előtt családhoz kerülnek (Goldfarb, idézi Ranschburg, 1998).
    Bowlby kötődéselmélete szerint az újszülött rendelkezik azokkal a reflexekkel, amelyek segítségével fenn tudja tartani a kapcsolatot anyával. S mivel önmagukban a megkapaszkodás reflexei embergyereknél már nem tudják biztosítania kapcsolatot, szükségessé vált, hogy az anya is aktív szerepet vállaljon ebben. A gyerek feladata elérni, hogy az anya figyeljen rá; ezt a gőgicsélés, mosoly, sírás, rugdalózás, majd a nyelvhasználat teszi lehetővé. Emellett rendelkezik egyéb olyan ösztönös reakciómintákkal, amelyek lehetővé teszik a kapcsolatfelvételt, úgymint átölelés, megkapaszkodás, közelítés-követés. Az anya is rendelkezik ösztönös reakciómintákkal. Ezeket mindkettőjüknél külső ingerek váltják ki, a gyereknél a külvilág fenyegetése és az anya észlelése. Ahogy a gyerek nő, egyre nagyobb ingerek tudják csak kiváltani a reflexeket, mivel a gyerek egyre kompetensebb, és az anya viselkedése is módosul. A testi kontaktust a kötődés előzményének tekinthetjük. Az anya-gyerek testi kontaktus további érintések igényét kelti fel a későbbi években is, s a testi kontaktus érzelmi kapcsolatot eredményez (Anisfeld et al., idézi Oleson, 1996).
    Oleson (1996) hallgatók retrospektív megítélése alapján összefüggést mutatott ki a gyermekkori szülői melegség és az érintés, valamint a gyermekkori melegség és a felnőttkori kötődés, illetve a kötődés és az intimitás között. Amikor gyerekeknél növelték az érintés mennyiségét, csökkent a depresszió, a szorongás és a stressz szintje. A gyerekek kiegyensúlyozottabbakká váltak. Jobbnak értékelték magukat is és a világot is (Field et al., idézi Oleson, 1996). A motoros képességek is jobban fejlődnek, ha a diák több támogatást kap a tanártól a tanulás során, többek között érintés formájában (Larsen, idézi Oleson, 1996). Minél jobban hozzá van szokva egy gyerek a testi kontaktushoz, annál valószínűbb, hogy magabiztos, szociálisan kompetens, asszertív, a szocializációja előbbre tart, aktív megküzdést alkalmaz és elégedettebb magával, a gyerekkorral és az élettel (Fromme et al., idézi Oleson, 1996). A testi kontaktus hatással van a reális testkép kialakulására is. Ha nők érintésben hiányt szenvednek gyermekkorukban, később aránytalannak, túlnagynak percipiálják a testüket, és fogyni szeretnének. Ez evészavarhoz is vezethet. Korreláció áll fenn a fogyási vágy és a gyermekkorban tapasztalt érintés hiány között (Gupta-Schork, idézi Oleson, 1996). A kutatások alapján megállapítható, hogy a lányok nagyságrendekkel több fizikai kontaktus részesei, mint a fiúk, s ez elsősorban ölelést jelent. Illetőleg a fiatalabb gyerekek szignifikánsan több érintésben részesülnek (Oleson, 1996). Ahogy az évek telnek, a testi kontaktustól mind nagyobb területet hódít el az akusztikus és vizuális kommunikáció, s a gyerek egyre önállóbbá válik.Az anya feladata ilyenkor a távolodás lehetőségének a biztosítása, bármennyire kellemes érzést nyújt is neki a kisgyerek karra vétele, babusgatása (Buda, 1978).

    Lányi Katalin: Érintés, Alkalmazott pszichológia VI. évfolyam 3. szám